2014-10-23

Tűzoltás

Az internetadó rossz ötlet. Persze első körben teljesen érthető volt a magán az internet közösségein végigsöprő felháborodás, de nem csupán ezért. Azzal, hogy a Fidesz-kormány hibás gazdaságpolitikát folytat, igazságtalan egy kulcsos adórendszert vezet be, és rengeteget költ látványintézkedésekre (lásd: rezsicsökkentés, stadion építések), ezeket bizony valamiből finanszírozni is kell.

Nos, azzal tehát, hogy mindent megadóztatnak, ami csak eszükbe jut, nem csupán egy újabb terhet rónak az emberekre, hanem elismerik gazdaságpolitikájuk hibás mivoltát is.


Internetkávézó Szegeden. Bár én csak nyomtatni járok ide, bizonyosan itt is emelkednek majd a díjak.

Telefonadó, chipsadó, internetadó, bankadó, szappanok adója - ezek mind-mind az emberek adói. Persze, a hivatalos verzió szerint (amely mint tudjuk, sosem igaz…), ezeket a szolgáltatók, gyártók, forgalmazók fizetik. Persze. Mi meg az annyival magasabb percdíjat, havidíjat, termék árat, stb.

Ez persze ismét csak a szegényebbeknek, illetve a középosztálybelieknek fáj inkább. Mert a gazdag embernek a Rózsadombon vélhetően nem gond, ha havonta pár ezressel többet fizet mondjuk a „tének”, vagy a „mekiben”. De a szegényeknek gond, hiszen a társadalmi felzárkózásnak éppen az internet az egyik fő eszköze.

De ez csak a dolog egyik fele. Ha normális adórendszer lenne, és nem rezsicsökkentésre költenénk, amit aztán állami (értsd: adófizetői) pénzből kell kompenzálni, hogy a szolgáltatók ne menjenek csődbe, akkor nem kellene mindent megadóztatni. Ez ugyanis már csak tűzoltás, hiszen már nagy a gond, ráadásul kampányév is volt, tehát már szétköltekeztük magunkat, ég a ház. Csak kár hogy az arra járók táskájából túrják ki a vizes palackokat az oltáshoz.

LEMARADUNK

De ez csak egyik fele a történetnek. Miután tavaly megadóztatták a telefonálást, aminek köszönhetően az átlag (nem havidíjas) kártyás tarifacsomagok percdíjai 41-ről 47-re emelkedtek (ez a Telenor, de a másik kettő szolgáltató árai sem különbek), és az informatika órák számát is csökkentette a kormány az iskolákban, most megadóztatja az internetet. Az internetet. A XXI. században. Amikor épp a modernizálásra kellene törekedni, és arra, hogy mondjuk technológiailag a nyugati országokhoz kissé fölzárkózzunk. Ami menne is, hiszen európai uniós forrásokból sok iskola kap laptopokat, interaktív táblákat, egyéb eszközöket. Megy. Egészen addig, amíg nem jön egy kormány, amely a tragikus („unortodox”) gazdaságpolitikáját azzal szeretné kompenzálni, hogy mindent megadóztat, ami eszébe jut, és most éppen az internetet találta meg magának. Ami a modernizáció, az ismeretszerzés, és a gyors kommunikáció eszköze (lenne). Valószínűleg a piacon mindenütt drágulás várható. A szolgáltatóknál, az internetkávézókban, a mobilcégeknél, a Wi-Fi-t nyújtó étteremben, satöbbi. 

Ha hétszáz forint lesz az otthoni, és ötezer a vállakozói plafon, akkor csak kicsit. Ha nem lesz ilyen, és marad az eredetileg tervezett gigabájtonkénti 150 forint, akkor nagyon.

Vagy lehet indulni Szerbiába internetezni.


2014-10-22

Dobzse

A hetekben diákparlamentet tartottak az iskolában, majd Szegeden, és lesz egy Székesfehérvárott is. 
   Mivel az városin nem én voltam jelen, a helyiről tudok véleményt alkotni és beszámolni. Nagyon tetszett, hogy majdnem minden osztályból jöttek képviselők, és elmondták véleményüket. Vita volt. Nem veszekedés, vita, ami értelmiségi körben nagyon hasznos, iskolai fórumon pedig ez a lényeg, ez nagyon kedvemre való volt.
Az már kevéssé, amikor az hangzott el az egyébként iskolánkat jól képviselő diáktársam szájából, hogy „tudjuk, hogy van, amiről nem beszélhetünk”. Akkor mi értelme van az egésznek? Ha ez így van, akkor az egész diákparlamentnek nincsen fikarcnyi haszna sem. Csak őszintén remélni tudom, hogy nincs így.
A városin remekül sok téma szóba került, a tankönyvhorror, az eltörölt előrehozott érettségi, a Klik-féle pénzadása, illetve pénz nem-adás, és még számos téma. Sajnos a diákság-kormányzat kommunikáció nem. Illetve csak egy jövőbeli valamilyen egyeztetésre utaló terv szintjén. (Ezt a kormány már szinte mindenkinek megígérte.)
Pedig szükség volna rá. Részben azért, mert a a Klik sokkal magasabb szinten érzi magát úgy a világon bárkinél, neki
ugyanis nem lehet kérdést, levelet küldeni. Vagyis technikailag lehet, mert az NMHH és a nemzeti TEK (még) nem blokkolja a laptopodat, ha a Címzett mezőbe egy klik.gov.hu-s domaint pötyögsz be, csupán örülj ha kapsz rá 2 hónap után választ. Ha kapsz. Aztán meg örülj, ha nem kezdenek el problémázni, hogy mi az hogy már írsz nekik egy levelet arra a címre, amit ők a weblapjukon megadnak.
Másrészt mert a 4 évente a köznevelési (békebeli nevén közoktatási) törványben meghatározottak miatt ott a diákparlamentet,  - aminek döntési persze nehogy azt higgyük, hogy részükre kötelező érvényűek. Csupán esetleg hajlandóak lesznek kegyesen meghallgatni - mellett gyakorlatilag semmilyen értékelhető egyeztetés nem folyik a diáksággal. Néha
Hoffmann Rózsa (akit most leváltottak Czunyiné dr. Bertalan Juditra) összeül öt kiválasztott lakájdiákkal, és velük „egyeztet”, majd jópofiznak egyet egy sajtótájékoztatón (gondolom, a sajtómunkásoknak kérdezni nem lehet), és bejelentik, hogy ők több ezer diákot képviseltek, reprezentatívan! (Hogy nem szakadt le a plafon!)
Nos, nem tudom, kit képviseltek, engem bizonyosan nem. Például akkor, mikor az előrehozott érettségi eltörlésén kívül mindenben (!) egyetértettek pártunkkal és kormányunkkal.
Két történelmi személy jut erről eszembe. Az egyik
II. Ulászló, aki a főuraknak mindenre így felelt, „dobzse, dobzse”, azaz jól van, jól van. A másik Ferenc József császár, és az ő elhíresült mondata: „Minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve”. Előbbinél a lojalitás, másodikuknál a (nyelv)tudás hiánya okozta a nagy egyetértést.
Úgy vélem a diák „képviselet” esetében mindkettő szerepet játszott. De ha nem mer semmit mondani, akkor miért vállalja el az érdekképviselő szerepet? És ha nem érdekli az oktatáspolitika, akkor ugyanez a kérdésem. Szívesen elbeszélgetnék egy kicsit személyesen ezekkel az emberekkel.
Tehát diák érdekképviseletek terén tragikusan állunk. Talán akkor ült le több hónap után velünk (a Miérthallgatókat és a KiHa-t már elismerem, mint engem is képviselő szervezeteket) tárgyalni, miután hónapokig velünk volt tele a sajtó, mert a diákság most tényleg azt mondta, elég! Aztán mit kaptunk? Semmit. Csúnyán át lettünk verve, fél évvel későbbre majdnem mindent úgy bevezettek, ahogy kieszelték. Egyetemi autonómia? Nem lett. Röghöz kötés? Maradt. Keretszámok? Ááá, cselesen átírtuk a játékszabályokat, és nincsenek! Nem érted, te bajod! Most olyan magasak a pontszámok, hogy nem fizetős helyre szinte lehetetlen bejutni. Nem tetszik a kotta? Tessék, lássék, kiéneklitek ti mág a magas cét is!
Máskor jobb volt? 2007-ben az akkori balliberális kormány
oktatási miniszterét, Hiller Istvánt egyszerűen kifütyülték.
A városi ülésről
Pllesovsz-kiné Ujfaluczki Judit helyi tankerületi igazgató egyszerűen kiment. Nem tudom, Czunyiné mit tesz az országoson, Székesfehérvárott, de nem hiszem, hogy bármilyen ilyen jellegű demonstráció fogadná. Pedig lenne miért.
Bár, amíg az iskolában „tabu” téma a pártfüggetlen szakpolitika, és a diákságot modtanra már egyre kevésbé érdekli az egész, úgy érzem, szándék sem lenne rá.
Bezzeg, ha a ValóVilág sztárjáról volna szó. Az már mindjárt nem lenne „tabu” téma. Ugyanis semmi nem veszélyesebb egy antidemokratikus hatalomra nézve, mint a gondolkodó emberek.


2014-10-09

Gratulálok!

Gratulálok a Fidesznek. Ismét eljutottak arra a szintre, amelyet 2010 óta egyfolytában tapasztalunk. Eszerint korábban még szakmai kérdéseken folyt a vita, mint például arról, hogy van-e értelme Magyarország összes közoktatási intézményét egyetlen fenntartó alá zavarni. Később arról, hogy mindez működik-e, mára pedig már arról, hogy el lehet-e mondani erről az embernek a véleményét, és hogy ne kelljen félnie például egy iskola vezetésének attól, hogy egy-egy „nemkívánatos” szó után máris találnak a helyére valaki mást, egy hűséges lakájembert.
Ugyanez a folyamat ment végig Szegeden is. Városunkban először arról szólt a vita, hogy valóban a legalkalmasabb jelölt-e a jobboldal részéről Kothencz János, aki az ÁGOTA alapítványnál rengeteg gyermeken segített, számtalan jót tett, borzasztó hasznos ezen tevékenysége. Később arról volt szó, reálisak-e az ígéretei, mert lassan már a csillagokat is leígérte az égről. Most pedig már nem szakmai kérdésekről van szó. Csupán arról, hogy Kothencz miért mondta vissza a vitát, miért futamodott meg. Ez már nem arról szól, hogy mennyire célravezető harmadik hidat ígérgetni az embereknek, hanem hogy miért nem lehetséges még mindig, hogy hazánkban több különböző oldalon álló politikus, akik egy fontos tisztség jelöltjei leüljenek egymással, és megtisztelvén egymást, valamint a város(/az ország) polgárait, érveket ütköztetve vitázzanak.
 Tudjuk jól, miniszterelnök-jelölti vita már időtlen idők óta nincsen. Most pedig már szinte kezdtünk csodálkozni, hogy végre lesz egy valódi szemtől-szembe polgármester-jelölti vita, érvekkel, és ellenérvekkel, kérdésekkel, problémákkal, és azokra kínált megoldási lehetőségekkel. Nem plakátharccal, meg krumpliosztással. Vita. Mint egy normális demokráciában. Hát nem lett. Kedves Kothencz úr, és kedves Fidesz, gratulálok! Akármiért is döntöttek így. Akár benne volt Orbán Viktor keddi látogatása, akár nem, ez már nem egy szakmai kérdés, hanem a demokrácia és a szegediek semmibe vétele. Én elhiszem, hogy Kothencz amúgy egy nagyon jó ember, de ezek után hogyan higgyünk neki?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...