Városi keresztút, alkotóház a hétvégén

Pénteken két keresztút, majd szombaton már a húsvét előkészületei várhatóak Szegeden - lássuk, mikor és hol! Sajnos, a Hírkút.hu átmenetileg nem elérhető, így ezt a szokásostól eltérő módon itt, a Képblogon olvashatjátok.

Tanács

"(...)A slammereket a szervezők és az előadást közvetítő MTVA eltanácsolták a közéleti, politikát érintő témáktól, ami a kötetlenségéről híres slam poetry képviselőinek nem volt elfogadható.” – írja az egyre nehezebben hová tehető Magyar Nemzet a közmédia fiataloknak szánt Petőfi tévéjén futó Red Bull Pilvakertől.

Nos, a slam poetry nem pártpolitizál, viszont az aktualitásokról, a közéletről, igen, rólunk, a valós problémákról szólnak. Talán ezért is kedvelem ezt a műfajt. És igen, ez politika, ami nem valami elszeparált dolog, urizálás, hanem a minket körül vevő valóság. Amit megérzünk a bőrünkön, a gazdaság, az oktatás, az adók - ez mind bel-, illetve szakpolitika. Nem pedig termelési jelentés.

Na, ez nem fért bele az MTVA két sikerpropagandája közé. Holmi rap, muzsika—jól hangzik, igen, de a valóság már bizonyosan nem.

Zorán énekelte: „Mondtam neked, mint jó barát / Hagyd a verset, a zongorát / És a szöveg, ha mégis kell / Csak a holdfényről énekelj (…).” Na, ki emlékszik a szövegre?

A szárnyakat lemetszették.

Francesco Zombori az új M1 hírcsatornáról

A nyerítően nevető tévésztár most az új állami hírtévéről mondja el véleményét.

Mámor

Tudom, hogy már nem igazán aktuális, ugyanis már tart a nagyböjt, de egyszer már leírtam, hogyan írok általában véleménycikket.

Nos, még farsang idején láttam egy rendezvény plakátját, melyen fotók, és más talán "kulcsszavak" mellett ez állt egyébként nem rossz betűtípussal:

"ALKOHOL :)"

Értem én, hogy nincs elég jó fellépő, nem értünk a progihoz, amellyel szép plakátot lehetne csinálni, de tényleg nincsen semmi jobb, amivel egy rendezvény meglátogatására, és a nem tudom, mennyire csekély belépő megvásárlására biztathatnánk a hirdetés befogadóját.

Mellékesen jegyzem meg, az iskola folyosón található faliújságon volt mindez, nem baj, úgyis a hatvan plakát közt elvész, nekem is a fél iskolát tele kellett plakátolni, mire úgy nagyjából ismerte mindenki, hogy van Hírkút újság.

Van egy gonosz mondás, miszerint minden lány szép harminc napig, ugyanis addig tart a Photoshop ingyenes próbaverziója.

Segítek, jó? PATCH :)

Egy géniusz

Emlékszem, annak idején még úgy öt évvel az Android elindulása előtt fogtam kezembe az első iPhone-t egy T-Mobile üzletben a rókusi Tescóban (Tudom, hogy most Telekom, de akkor így hívták.). Nem értettem, mi ez az egész. Alkalmazásokkal volt tele. Volt kamera, naptár, a YouTube-ot persze már ismertem, meg kirakhattam webes parancsikont, de annak meg nem volt ikonja, csak sablon, egyszóval nem nagyon értettem. Valamiféle külön böngészőablakban megnyitott kis webes ikonoknak néztem ezeket, valami EuroSport applikáció rémlik, de sokat nem láttam belőlük, mert a készüléken nem volt internet, ugyanis Wi-Fit nem találtam, amire föl tudnám csatolni, ez szörnyen bosszantott akkor, ott. (Szerintem akkor a T-ben még nem volt Wi-Fi, de az áruházban sem biztos, ha volt is, talán nem ért el odáig.)
Egyszóval nem értettem, mért jók ezek az 'alkalmazások'. Egy Sony Ericsson K530i-vel a zsebemben nem is nagyon érthettem. De akkoriban az iPhone inkább még valami státuszszimbólum volt (ez ma is él), menedzsertelefon, amin van naptár, kontaktok, e-mail (erről a Telenor PR-ese egyszer az én telefonomra is igyekezett rábizonygatni képes erre), de ilyen alkalmazások nálunk nem nagyon voltak.
Aztán elkezdtek jönni a hirdetések, hogy most már mappákba is rendezhetem az ALKALMAZÁSOKAT, mire még jobban frusztrált, mi is ez a nyugati huncutság. Meg, hogy hagyományos értelemben vett (Androidon máig létező) fájlkezelőt nem találtam. Képgaléria, videólejátszó, -nézegető az volt, de Fájlkezelő könyvtár nem.
És bejött az Android. Először, amikor hallottam róla, akkor talán még a Google nem volt a dologban (tudjuk, hogy a HTC indította el) és leginkább arról beszéltek, hogy az új oprendszeren minden szabadon testreszabható lesz, mi rakhatunk rá új funkciókat, mi dönthetjük el, mi kell, és mi nem. Ez igaz is, hiszen a launchertől a zenelejátszóig mindenre van huszonhét alternatíva, és ha a Play-en kívüli appokat is engedélyezed szigorú jó szóval oktatás mellett, akkor végképp indulhat a cserebere. De ekkor még ezalatt a Wi-Fit, a Bluetooth-ot, a kamerát, na jó, képszerkesztőt, netet, böngészőt, ilyesmit gondoltam. Meg persze, hogy a hardver nyilván adott, hiszen most nem a sokak által megálmodott, és már talán ha csak prototípusban is, de létező "puzzle-telefonokról" beszélünk.
Hiszen akkor még a funkciók ezt jelentették leginkább, annak idején nagy dolog volt a Bluetooth, mert nem kellett szenvedni az infrával.
Azt tudtam, hogy a WAP már a múlté, a mobilos szájtok még nagyon kezdetlegesek voltak, egy csomó lemaradt funkcióval, szóval nem tudtam, mit hoz a jövő, azt meg pláne nem, hogy a wap helyére az alkalmazások lépnek majd egyszer.
A Discovery Science-en egy régi műsorban még azzal zárták az egyik első nagyon kezdetleges, cuki kihajtható billentyűs androidos telefonnál, hogy majd ha mindent elárasztanak az androidos telefonok, akkor...
Megtörtént. De tudjuk, hogy ha annak idején nem lett volna iPhone, akkor most nem lenne Android sem. Sem Windows Phone, sem Nokia-tönkremenés, sem Blackberry-tönkremenés, sem Windows 8, sem 8.1, sem a mai mindent belepő alkalmazások. Most, hogy ezt írom, most is ott a tálcán a Windows Store logó, igaz még nincs Microsoft-fiókom, de majd csinálok. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer a Windowson is ilyen alkalmazások lesznek.
Aztán elterjedt azu Android, kezdődött a lassan egybefonódó mobil- PC/laptop- és az újonnan bejövő táblagép- piac elsőre totál káosznak látszódó átrendeződése, mindenki igyekezett fönnmaradni, emlékszünk még a Symbian csúfos leszereplésére. És megjelentek a magyar piacon a magyar alkalmazások. A cégek, tartalomszolgáltatók megértették, erre kell építeni, ebben van jövő.
Mindez nem lett volna Steve Jobs nélkül. Steve Jobs géniusz volt. Látó, aki valahogy megérezte ezt az egészet, mikor még ezt az alkalmazás-dolgot nem csak én nem értettem, de a versenytársak sem. Sőt, sokkal hamarabb.
Február 24-én lett volna 60 éves.
Tim Cook, az Apple jelenlegi vezérigazgatója a Twitteren egy idézettel emlékezett rá: "Az egyetlen mód, hogy remekül csinálj valamit az, ha imádod, amit csinálsz:"
Ő imádta.

Menekültek

Nevükben is benne van, menekülnek. A koszovóiak szerencsére nem háború ellen, "csupán" a szegénység és a kilátástalanság ellen.
Az ország 2008-as függetlenedés óta, mellyel a történelem atlaszokba is bekerültek Jugoszlávia felbomlásához, halljuk egyfolytában, az infrastruktúra javult, de nem csökkent a szegénység. Ott "fönn" nagy a korrupció, az embereknél pedig a munkanélküliség.
Jogilag határsértést követnek el. A helyi szélsőségesek szokás szerint uszítanak ellenünk, amire vevők is sokan, félnek tehát tőlük.
A törvény szövege az országban, országokban igyekszik rendet tenni. De itt emberi sorsokról van szó. Láthatjuk a képeken, kisgyermekekkel, idősekkel sokszor alig néhány bőrönddel érkeznek. Hogy mi a megoldás? Annak megtalálásához egyszerre kell racionálisan és emberségesen gondolkodni.
Talán pillanatnyilag a Föld keletkezésének dátumát könnyebb lenne megmondani, mint a megfelelő kezelését a helyzetnek, de egyre jobban úgy tűnik, hogy a potentát urak is menekülnek. Rogán Antal kemény szavak mögé a sajtótájékoztatón, a demokratikus ellenzék nyomtatott táblácskák mögé, Orbán szokás szerint lakájmédiumai mögé, a szerb és magyar hatóságok pedig egymás mögé.
Pedig most átgondoltan, és emberséggel kellene döntést hozni. Ehhez mindenekelőtt a személyi- és pártérdekeket félre kell rakni, és konzultációra van szükség, a szó valós értelmében, nem kiküldött levélben egyértelmű választ váró demagóg kérdésekre. Amit egyébként sem ártana, ha gyakorolna a kormányzat.

Az írás a Délmagyarország 2015. március 19-i számában is megjelent.

Négy betű margójára

Ne haragudjatok, hogy újra fölhozom, de talán volt olyan szórakoztató, hogy nem haragszotok. A Simicska-ügyről írok, eddig sajnos nem volt alkalmam leírni, most egy gondolatot szeretnék még megosztani Veletek.
Egyre inkább egy olyan fogadtatásnak vagyok tanúja, mely Simicska Lajost lassan már szinte pozitív figuraként tünteti fel, és miután legecizte Orbánt, már majdhogynem szimpatizál vele, csak mert ezt mondta, és mert hatalmi harc folyik kettejük közt.

Ha egy oligarcharendszer kiépül, és az így megépített lakájmédia segít megnyerni a választást, ami után csöpögnek vissza az állami milliárdok, az felháborító. Ha a kormány úgy dönt, le akarja bontani ezen rendszert, és leszámol az oligarcháival, akik korábban jóbarátai voltak, és ezért hatalmi, gazdasági "harc" indul meg, az érthető.

De a politikában nincs olyan, hogy az ellenségem ellensége a barátom. A politika nem így működik. Nézzük meg a pártokat, egyelőre a parlamentieket! Ott van példának okáért Gyurcsány Ferenc (DK), és Vona Gábor (Jobbik). Nos, kérem: mindketten utálják Orbánt, és rendszerét. És ősszefognak, kedvelik egymást. Dehogy, sőt...

És akkor még nézhetnénk a demokratikus ellenzék pártjainak egymáshoz való ellentmondásos ambivalens viszonyát is sokáig.

Ismét Je suis

Igazából ugyanarra a kérdésre keresem a megfelelő feleletet a Ságvári-gimnázium átnevezése kapcsán, mint a vasárnapi boltbezárásról: Ez kinek jó?
A szabállyal, amely most az odajárók és ott végzett diákok közt felháborodást váltott ki, két alapvető probléma van:

• Az egyik, miszerint az iskolát Szegeden így ismerik, így van adminisztrálva, szeretik, megszokták az elnevezést, sőt, eköré építették föl a "ságvárizmus" eszméjüket, bármit is takarjon ez pontosan.
• Másrészt ugyanaz, mint általában a kormány elképzeléseivel lenni szokott: senkinek e véleményét nem kérdezték meg. Kitalálták, átvitték, semmiféle minimális konzultáció sem zajlott.

És hogy miért írok erről? Egyrészt szolidaritásból természetesen. Ezen cikkemmel szeretnék kiállni a tiltakozók mellett. Másrészt azért mert ez annyira jellemző a Fidesz kormányzására, mindenkinek tanulságos. 

Azt mondják, ezen iskola névadója kommunista volt? Most mégis azt, aki miatt összefognak és tiltakoznak a sokszor politika semmilyen ága iránt nem is érdeklődő diákok, az internetadó után Ságvári Endrének hívják.
Hej, ha tudná... Én ezek után a Rajk László nevet tudom javasolni.

Szarkazmus tábla

Miért baj az, ha valami nemzeti? Mi kell, multi? - írták a Hírkút Csoport Facebook-oldalára a havi vezércikkem képblogos megjelenése után.

Sheldon nem érti a szarkazmust.

Úgy érzem, ezért fölmutatom a táblát, vagyis ezt a rövid jegyzetet hogy mindenki értse, miről is van szó.

Semmi gondom nincsen vele, sőt örülök neki, ha minél több minden része a magyar kultúrának. Ezzel mindannyian gyarapodunk szellemiekben. Nekem nemzeti a Himnusz, a Szózat, a lobogó, a címer, stb. És nem pedig a dohánybolt, az úgynevezett együttműködés rendszere, egy Rákosi-rendszert idéző politikai nyilatkozat, és végül egy ismételten át nem gondolt teszt.

És ha már a hazai vállalkozóknál tartunk: ők a legfontosabbak a magyar gazdaság számára. De nem az ismételten, tovább csépelve a szót nemzetinek mondott kormányközeli oligarchák.

A valódi magyar vállalatok (kkv-k) azok igen. Akiket most tönkretesznek a vasárnapi bezárással, Európa második legnagyobb áfájával és még sorolhatnám. A Baumax és a Praktiker már kivonult. Ők hova menjenek?

Aki a címet nem értette, nézzen RTL-t. De ne (elsősorban) az Agymenők miatt. Hanem mert—és akkor megyünk át tévéajánlóba - a reklámadó óta egyre jobb ott a Híradó.

Ajánlom másoknak is..

Ismét nemzeti

„Amelyik országban a dohánybolt nemzeti, ott a színház ne legyen az!”

Nem ismert szerző*

Megérkezett az új egységes fittségi teszt, ráadásul megint nemzeti! Hát nem örültök neki? Jó, mondjuk van vele némi probléma, de hát mivel nincs, kérem?

Mondjuk, a tesi tanárok nem tudják, hogy fognak ezentúl osztályozni, nem idő sincs rá. De nem baj! Ott úgy is az a fontos, hogy a kötelező Új Széchenyi Terv logó ott legyen (igen, most már Széchenyi 2020, de a régebbi projektek még régi néven futnak), és betűtípus pedig DinPro legyen.

És persze, hogy ismételte n megkapta a varázstót, a nemzeti jelzőt? Mitől nemzeti? Kit érdekel! Külföldi ember találta ki? Rá se ránts! Miért a dohányboltban mi a nemzeti? Hogy ilyen trafikmutyit, ami még Strasbourg-ig is eljut, más ország nemzeti kormányai nem tudtak produkálni? Talán. De ettől még abban sincs egy fikarcnyi nemzeti se, onnantól pedig már teljesen mindegy, nem igaz? Magyarországon pedig már úgyis mindenki ráhagyja, amióta itt a rezsicsökkentés! Még az év szavának is megválasztották! Nemsokára már érkeznek a királyi ajándékok is, várják ki a végét!

Hogy fölülről hoztak egy törvény, amit ismételten nem gondoltak át, hogy hogyan fognak teljesíteni? Ugyan kérem! A tesi tanárok már gyakorlottak! Hát a mindennapos testnevelést is megoldották, majd megoldja valaki ezt is, nemde?

Ott volt a Kello is, az se működött, de bejelentették, hogy minden príma, a céget pedig úgy hívják, hogy kiemelten közhasznú nonprofit kft. Hát mi itt a probléma kérem?

Semmi, igaz-e?

Na, de beszéljünk komolyan is!

Nem az a bajom nekem, hogy ezt is ismét nemzetinek nevezték el ott fent. Bár nekem nemzeti a zászló, a Himnusz, a Szózat, a magyar forint, és a többi. De ezt hagyjuk.

Hanem az, hogy megint alkottak egy átgondolatlan törvényt, amelyért valaki megint nagyon megszedhette magát.

Tudjátok, valaki mennyit kereshetett ennek a megvalósításával? A nagy tervek kifundálásától szép színes kis lapocskák szórásáig?

És mit látunk? Ennek ellenére probléma van, mint máskor is szokott lenni. Megint nem gondolták át megfelelően a törvényt.

A témánál maradjunk. Így volt ez a mindennapos testnevelésnél is. Az ötlet maga speciel nagyon jó, még az indoklás (mindenki keveset mozog) sem rossz.

Csak abba nem gondoltak bele, hogy ezt rengeteg iskola nem tudja megvalósítani. Nem azért, mert nincsen elég tanár, mert azt föl tudnak venni. Nincs elég hely. Nincs elég terem. És a Klik mit reagált? Tartott bemutató órát, hogyan lehet a folyosón (!) testnevelés órát tartani. A folyosón.

De ezért az őrült ötletért is valaki magas fog kapni, az biztos. És engem leginkább ez zavar. Nem a nemzetizés. Ahhoz már lassan hozzászokunk. Annak idején minden állami volt, aztán országos, majd nemzeti.

Teljesen mindegy.

*Azért nem írtam ismeretlen szerzőt, mert az idézet szerzője ismert, csupán én sajnos sehol sem találom.  Korábban az Élet és Irodalomban jelent meg egyébként ez a mondat.

A Pepsi nem reagál!

Nem, nem és nem!
Pedig csak annyit szerettem volna, hogy erősítsék meg vagy cáfolják azt a hírt, hogy kivonulnak. Ez jelent valamit?

Itt a vége

„Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte…” – a Cabaret sorait írta ki fájdalmában a Facebookra volt biológiatanárom, a Rogers mostmár volt igazgatója.
Az iskolájuk megszűnt. Egyetlen bűnük az volt, hogy a Szefi-vel egy fenntartó alá tartoztak. Itt állítólag csaltak. Ezt állítólag Szegeden mindenki tudta. És állítólag olyan diákok voltak adminisztrálva, akik nem is léteztek.
Megszűnt egy iskola. Ahol gyerekek tanultak, fejlődtek. Ahol tanárok neveltek, tanítottak. Megszűnt egy munkahely. Amely nemcsak a pedagógusok munkahelye, hanem rendszergazdáké, titkároké, takarítóké, konyhásoké, portásoké, rengeteg ott dolgozóé.
Mindnyájan kisemberek vagyunk. Azt hisszük, addig, míg össze nem fogunk. De látjuk, vannak, akiket az emberek összefogása, a tömeg akarata sem érdekel. Ők ülnek ott „fönn”, a nép megválasztotta őket – hála a propagandának, és a törvényeiknek.
Ott ülnek, és nem figyelnek ide.
Jobban teljesít a kormány? Igazságtalan döntésekben, az emberek figyelembe nem vételében, lelketlen törvényhozásban igen.
Nem baj, lényeg, hogy a propaganda fut. Erre például van pénz.
Pedig a Fidesz-kormány tényleg csal, lop. És tudják, mi az, ami nem létezik? Azok a sikerek, amiről beszélnek.

Csak a Firefox...

Kedves Microsoft!

Nem nagyon szeretem, amikor valaki okoskodik. Pláne nem, ha ezt egy számítógépes szoftver teszi. Egyébként én is humán szakos vagyok, de azért szerintem a klassz szót egyszer csak le lehet írni. 

Tudom, Redmondban nem voltak Class FM-es plakátok.

Azért az egyébként üdvözletes, hogy az Office igyekszik nyelvhelyességet, netán stilisztikát is javítani a helyesírás mellett.

Lassan már itt tartunk...

Januári reggel

A vezércikk a Tömörkény Hírkút újságba készült.

„Sok ember csak arra vár, hogy Martin Luther King vagy Mahatma Gandhi visszajöjjön.- De ők már eltávoztak. Csak mi vagyunk. Rajtunk múlik. Rajtad Múlik.”

Marian Wright Edelman

TARNAY KRISTÓF ÁBEL, főszerkesztő

Január van. Elmúltak az ünnepek, itt van az új év. Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni, újrakezdeni, estébé, estébé…

Nos, engedjétek meg, hogy megosszam veletek egyik kedvenc szokásomat újév napjára! Ha törik, ha szakad, föl kell kelni január első napján reggel (na, mondjuk délelőtt). Kimész az utcára. Csend van. Nagy csend. Mindenki alszik. Mert előző nap ünnepeltek. Mit? Persze, az elmúlt év örömeit, feledték a bújukat, és megfogadták az új évre, hogy.

Eszembe jut tavalyról, amikor kilátogattam kora este a Széchenyi térre az ottani szilveszteri koncertre. Érdekes volt. Már nem emlékszem melyik együttes játszott, de ez nem is fontos. Különböző emberek voltak ott, idősek, fiatalok, különböző arcok, különböző hangulat, különböző üvegek.

És ott láttam a sorok közt egy hajléktalan bácsit. Nehezen állt a lábán, dalolt, olcsó pezsgős üveg volt a kezében. Ittas volt. Az emberek szinte undorodva mentek el mellette. A szülők „védték” tőlük csemetéiket. De én sajnáltam őt. Nagyon. Szegény,  végre egy pillanatra tud ő is örülni, feledni búját, mert ebből aztán neki van mit. Szegény, részegségében tud egy kicsit vidám lenni, ezzel egy rövid időre nem érzékeli az életét, amiből itt a földön csak egy van, hogy abból neki milyen jutott.

Januárban születnek a fogadalmak, új megállapodások, új szabályok, törvények.

Nem januártól, de márciustól például néhány kisbolt kivételével vasárnap be lesznek zárva az üzletek. Egy másik törvény pedig büntetni fogja az egymás után két évig veszteséges boltokat. (Egy cég például akkor veszteséges több évig, ha beruház, értsd: többek között munkahelyeket teremt, hosszú távra tervezi a nyereséget.) Ez boltok végleges bezárásához is vezethet majd.

Ez, főképp az utóbbi, elsőre talán nem foglalkoztat sokakat, sőt, rásütik, hogy ez politika, azt pedig kerülgetni köll, mint a forró kását. Nem az egyébként, addig volt politika, amíg vitáztak róla a Parlamentben, miután elfogadták maximum közélet, de leginkább is előrejelzés, hogy mi is várható.
Nem szeretem ugyanis, amikor a korosztályom egy jelentős része csak akkor értesül a fejleményekről, amikor ott áll a teszkós fotocellás ajtó előtt, és az nem nyílik. Hátralép, ismét előre, de csak nem enged. Fölpillant, meglát egy táblát, amin az áll, hogy elnézést, de boltunk vasárnap zárva, esetleg mellette ott egy törvény paragrafus, amit látván már ásít is egyet, esetleg szidja egy kicsit az össze politikust, majd hazamegy a sarki kisboltba, ha az még nem alakult át nemzeti dohánybolttá, vagy nem ment csődbe valamelyik különadó miatt.

Ilyenkor haragszom magamra, ha nem írtam le, azokra, akik ódzkodva irtják az úgynevezett politikai információkat, és legfőképpen azokra, akik miatt mindez folyik.

Emberünk egyébként jobb esetben elgondolkodik, hogy az ún. politika nem is feltétlenül úri huncutság (urizálás), esetleg néha figyelemmel kéne követni, és mondjuk el kellett volna menni szavazni (másra).

De hülye szabályok és törvények — mondjuk ki — mindig voltak, vannak, és lesznek is. Ilyen például, hogy a közétkeztetésekben (értsd: menzán) nem tehetnek ki a sótartót, hogy ettől legyünk mi rendkívül egészségesek. (Biztos ezen fog múlni. Nem is tudom, hogy fogom megköszönni idősebb koromban nekik, hogy amiatt húsz milligramm el nem fogyasztott sótól vagyok én olyan piszok egészséges.)

Nos, kérdés csupán az, hogy mi, emberek, ha úgy tetszik, a nemzet (jövő generációja, stb.) mit és hogyan reagálunk erre. Szó nélkül tűrünk és elviselünk mindent („Fát vágnak a hátatokon...”), vagy fölállunk, és kimondjuk véleményünket, hogy ez így nem jó. Vagy nem érdekel minket, esetleg érdekel, de féltjük a pozícióinkat, ezért nem merjük kimondani ami szerintünk igaz?

Hadd idézzek Margaret Mead–től: „Soha ne kételkedj abban, hogy egy mély gondolatokkal rendelkező, felelősségteljes kis csoport képes megváltoztatni a világot, hiszen ez az egyetlen módja a világ megváltoztatásának!”

Januárban új év köszönt ránk, amely talán az utolsó, amelyet együtt töltünk, így, a Hírkúttal.

Végzősként már nagy valószínűséggel nem fogom tudni elvállalni a főszerkesztőséggel járó feladatokat. Ugyanakkor már látom, hogy már van, aki át tudja majd venni, folytatni tudja, amit mi együtt csinálunk.

Így a végére most valami bíztatót is kellene írnom nektek.

Mondjuk így: kitartás!

Ilyenkor tényleg újra lehet kezdeni!

WordPress, a csodás

Nos, az a helyzet, hogy a Wordpress magyar fordítása helyenként kissé bizarr, de ez kifejezetten tetszett: 

A csodás... :) Az eredeti szöveg egyébként annyi volt, hogy WordPress.org. Nem baj, zeretjük a WordPress-t!

Van kandalló

Nagy volt a fölháborodás, mert a Telekomnál kivették a TV-csomagból a Film Mániát (leánykori nevén Filmmúzeum), és helyére a Kandalló TV-t tették be, amelyen egész nap egy égő tüzet lehet nézni. (Bár sajtóhírek szerint néha eltérő kameraállásból.)
No, nem baj, gondolnám én gyarlón, van ott még más csatorna is. Például az ATV-t nézem, amin elég jó műsorok mennek - a Fórum és a Vidám Vasárnap kivételével (de e kettő megérne egy külön cikket). Délután. Mert délelőtt ott is ismétlések, és különböző teleshopok mennek. Változatos kameraállásból.
Aztán marad ilyenkor az "etc". Ma például az RTLII-re sikerült kapcsolnom pechemre (ahol pedig az Agymenők is megy egyébként, hattól). Nos itt mi ment? Hát persze, a televíziózás mai korszakának csúcsa, a ValóVilág. Sokat láttunk már ebből, de még mindig tud újat mutatni. Ma például némi "beszélgetés" és "vita" után az egyik kigyúrt, láthatóan rendkívűl magas szellemi képességekkel rendelekző egyén az édesapjával beszélt telefonon, két percben. Bement, leült a székre, mutogatva a kamerának (kamerawoman?) az izmait, meg nem tudom. Nem akartam először elhinni, hogy egy rózsafűzér lóg a nyakában! De az érdekes rész csak ezután jött. Azt hittem, most jönnek az aggódó szülők, hogy mi lesz így belőled fiam, meg hasonlók. Nem jött. Helyette némi humoros "hogy vagy?" - "apa, te ha nézed a tévét, jobban tudod, velem mi van, mint én, hogy veled" után jött, hogy fiam, ne bízz senkiben, ők is azért jöttek ide, amiért te! Na, megint újat láttam. Ekkor kapcsolok el.
Pechemre érdekel a marketing, a Film+-nak meg új logója van, szóval megállok. Egy darabig az ajánlót figyelem, ami megy, de mivel csak egy szokásos akció jellegű film, így figyelem, ami érdekel, hogy milyen az új dizájn. Na, az egész jó. De az ajánló szpotok rövidek, és mi jön be már megint? Hát persz, hogy ismét a ValóVilág.Néhány vágókép, béna szövegek, mint hogy "Te vagy az, akivel legkevésbé szeretnék itt együtt élni" (sosem fogom, megérteni, az egésznek mi is a célja). Majd bemennek a kádba. Ez most komoly. Hol a távkapcsoló? Nem hittem a szememnek. Jó, mondjuk nem is láttunk sokat, mert úgy a kép 80%-a ki volt takarva, de így sem. (Azért nem volt nehéz rájönni, mi folyik a blur effekt mögött.) Mindez délután, ahogyan szokták mondani, fényes nappal!  Kevéssel a főműsoridő kezdete előtt, mindenféle korlátozások nélkül. (Ha jól tudom, gy ajánló egész nap meg.) Elképzelem, mi van, ha egy kisgyerek kapcsol ide. Hihetetlen. Még ezek után némi kiabálás, vágóképek, akármi. Nem vagyok rá kíváncsi.
Úgy érzem, innentől kezdve a Kandalló TV-t fogom nézni. Holnap már hívom is a szolgáltatót, hogy elérhető-e HD-ben is?

Ünnepi lélekkel

Az ünnepi hangulat itt van köztünk. Ott van a bejgliben, a szaloncukorban, a forró teában, a fenyőfán, ott van a hideg éjjelekben (és nappalokban), itt van körülöttünk, mindenhol. Még akkor is, ha idén nem a Dómban karácsonyozunk, mert az éppen felújítás alatt áll. Egyébként érdemes megnézni, betérni például az éjféli szentmise alkalmával (amit még nem világos, hogy hogyan oldanak meg, de meg lesz tartva), kívül-belül felújítás alatt áll, de hisszük, hogy szép lesz, és mindez megéri.
Karácsony lesz ugyanis. Amikor Jézus földre jövetelét ünnepeljük, aki azért jött le, hogy megváltson minket a szeretetével. Ne aggódjatok, nem akarok dogmatika leckét adni, nekem is inkább venni kéne, és nem akarom kizárni az ünnepből egyik felekezet tagjait sem, de a karácsony erre tanít meg bennünket. Hogy tényleg szeressük egymást. Ez nem üres szó, még akkor sem, ha kiüresítették. Szokták mondani, hogy bizony régen a szónak ereje volt, ma meg már tök mindegy, hogy szeretünk vagy lájkolunk. Remélem, ez valójában nincs így.
A szeretet ugyanis nem csak egy érzelem, rózsaszín köd, és mámoros szavak, amelyek díszdobozban akciós áron eladhatóak.
A szeretet türelem, odafigyelés a másikra, jótett, segítség, és még sorolhatnám. Karácsonykor, amikor Jézus születését ünnepeljük, együtt a család, a rokonság, a família, a barátok, a rég nem látott ismerősök. Előkerülnek a családi fotók, az élmények, a történetek. És a lényeg, hogy ha mindezt együtt csináljuk, akkor nem csupán egy valamiféle kiüresedett cukormázas rutin. Hanem tényleg ünnep. Nagybetűs Ünnep.

Ezért van ilyenkor szünet. Hogy együtt lehessünk, végre oda tudjunk egymásra figyelni, és Advent utolsó hetében már tényleg tudjunk együtt készülni az Ünnepre, együtt díszíteni a fenyőfát, sütni a sütiket, és még sorolhatnám. És ilyenkor érzi egy család igazán családnak magát, nemhiába ez úgy az idill egy irodalmár számára családábrázoláshoz. De nem az a lényeg, hogy minden tökéletes legyen, a fa, nem kellenek drága ajándékok. Sokkal többet ér, ha mi magunk, akár együtt csináljuk meg.
Christmas party - akár így is nevezhetjük azt a remek ünnepi eseménysorozatot, amely iskolánkban készül. És talán jó is, mert tudunk egy jótékonysági vásárt is tartani, amellyel eszünkbe juthatnak azok a nehéz sorsú gyermekek, akiknek bizony az ünnep is nehézségeket jelent. A szülők szeretnének minél szebb ünnepet, de lehet, hogy a lakbért sem tudják kifizetni. Az iskolai alapítványon keresztül rajtuk segítünk, amit remek lenne később, a Dóm felújítás után (elvileg jövő májusra kész lesz) is megtartani. Két dolog miatt. Egyrészt, mert a nehéz sorsúakon aki tud, annak segíteni kell. Másrészt azért mert ez nekünk is egy hatalmas ajándék. Aki ad, az sokkal többet kap vissza. Nem pénzben, hanem annál sokkal fontosabbakban.
És ez lesz az igazi parti, amivel biztosan nyerünk. Ami a lelkünkben játszódik le.

Csere

„Rendeld online és jövőre is újabbra cserélheted” – még most jelent meg, de már így hirdetik online az iPhone 6-ot. Úgy látszik, már felesleges is azt ecsetelni, hogy milyen jó, úgyis csak arra kell, hogy menő légy, az viszont ezzel a készülékkel csak addig tart, amíg ki nem jön a még újabb. És így tovább…