Ismét nemzeti

„Amelyik országban a dohánybolt nemzeti, ott a színház ne legyen az!”

Nem ismert szerző*

Megérkezett az új egységes fittségi teszt, ráadásul megint nemzeti! Hát nem örültök neki? Jó, mondjuk van vele némi probléma, de hát mivel nincs, kérem?

Mondjuk, a tesi tanárok nem tudják, hogy fognak ezentúl osztályozni, nem idő sincs rá. De nem baj! Ott úgy is az a fontos, hogy a kötelező Új Széchenyi Terv logó ott legyen (igen, most már Széchenyi 2020, de a régebbi projektek még régi néven futnak), és betűtípus pedig DinPro legyen.

És persze, hogy ismételte n megkapta a varázstót, a nemzeti jelzőt? Mitől nemzeti? Kit érdekel! Külföldi ember találta ki? Rá se ránts! Miért a dohányboltban mi a nemzeti? Hogy ilyen trafikmutyit, ami még Strasbourg-ig is eljut, más ország nemzeti kormányai nem tudtak produkálni? Talán. De ettől még abban sincs egy fikarcnyi nemzeti se, onnantól pedig már teljesen mindegy, nem igaz? Magyarországon pedig már úgyis mindenki ráhagyja, amióta itt a rezsicsökkentés! Még az év szavának is megválasztották! Nemsokára már érkeznek a királyi ajándékok is, várják ki a végét!

Hogy fölülről hoztak egy törvény, amit ismételten nem gondoltak át, hogy hogyan fognak teljesíteni? Ugyan kérem! A tesi tanárok már gyakorlottak! Hát a mindennapos testnevelést is megoldották, majd megoldja valaki ezt is, nemde?

Ott volt a Kello is, az se működött, de bejelentették, hogy minden príma, a céget pedig úgy hívják, hogy kiemelten közhasznú nonprofit kft. Hát mi itt a probléma kérem?

Semmi, igaz-e?

Na, de beszéljünk komolyan is!

Nem az a bajom nekem, hogy ezt is ismét nemzetinek nevezték el ott fent. Bár nekem nemzeti a zászló, a Himnusz, a Szózat, a magyar forint, és a többi. De ezt hagyjuk.

Hanem az, hogy megint alkottak egy átgondolatlan törvényt, amelyért valaki megint nagyon megszedhette magát.

Tudjátok, valaki mennyit kereshetett ennek a megvalósításával? A nagy tervek kifundálásától szép színes kis lapocskák szórásáig?

És mit látunk? Ennek ellenére probléma van, mint máskor is szokott lenni. Megint nem gondolták át megfelelően a törvényt.

A témánál maradjunk. Így volt ez a mindennapos testnevelésnél is. Az ötlet maga speciel nagyon jó, még az indoklás (mindenki keveset mozog) sem rossz.

Csak abba nem gondoltak bele, hogy ezt rengeteg iskola nem tudja megvalósítani. Nem azért, mert nincsen elég tanár, mert azt föl tudnak venni. Nincs elég hely. Nincs elég terem. És a Klik mit reagált? Tartott bemutató órát, hogyan lehet a folyosón (!) testnevelés órát tartani. A folyosón.

De ezért az őrült ötletért is valaki magas fog kapni, az biztos. És engem leginkább ez zavar. Nem a nemzetizés. Ahhoz már lassan hozzászokunk. Annak idején minden állami volt, aztán országos, majd nemzeti.

Teljesen mindegy.

*Azért nem írtam ismeretlen szerzőt, mert az idézet szerzője ismert, csupán én sajnos sehol sem találom.  Korábban az Élet és Irodalomban jelent meg egyébként ez a mondat.