Négy betű margójára

Ne haragudjatok, hogy újra fölhozom, de talán volt olyan szórakoztató, hogy nem haragszotok. A Simicska-ügyről írok, eddig sajnos nem volt alkalmam leírni, most egy gondolatot szeretnék még megosztani Veletek.
Egyre inkább egy olyan fogadtatásnak vagyok tanúja, mely Simicska Lajost lassan már szinte pozitív figuraként tünteti fel, és miután legecizte Orbánt, már majdhogynem szimpatizál vele, csak mert ezt mondta, és mert hatalmi harc folyik kettejük közt.

Ha egy oligarcharendszer kiépül, és az így megépített lakájmédia segít megnyerni a választást, ami után csöpögnek vissza az állami milliárdok, az felháborító. Ha a kormány úgy dönt, le akarja bontani ezen rendszert, és leszámol az oligarcháival, akik korábban jóbarátai voltak, és ezért hatalmi, gazdasági "harc" indul meg, az érthető.

De a politikában nincs olyan, hogy az ellenségem ellensége a barátom. A politika nem így működik. Nézzük meg a pártokat, egyelőre a parlamentieket! Ott van példának okáért Gyurcsány Ferenc (DK), és Vona Gábor (Jobbik). Nos, kérem: mindketten utálják Orbánt, és rendszerét. És ősszefognak, kedvelik egymást. Dehogy, sőt...

És akkor még nézhetnénk a demokratikus ellenzék pártjainak egymáshoz való ellentmondásos ambivalens viszonyát is sokáig.