Éljen, éljen!

Nos, a zenei jogi követelésnek is vége lett. Jól végződött.

Bizony. Kiderült, hogy a gonosz és erőszakos jogi vegzáló nem is a YouTube volt, hanem a WM Music zenei kiadó, aki viszont képtelen volt időben válaszra méltatni a követelésük általam tett megtámadását. Így a jogokat, ls a monetarizálást visszakaptam. Éljen!

Nefelejcs és II. József - avagy hülye-e a YouTube?

Nem akarok a világért sem senkit a YouTube ellen uszítani, de most nézzétek meg ezt a (egyébként nem új) videómat 19:24-től



És most tegye fel a kezét, aki szerint itt ez a zene hallható. Én nem ismerem pontosan, nem vagyok a népzene szakértője, de szerintem biztosan nem.

Ma ugyanis ez fogadott a postafiókomban. A WM Music Distribution szerzői jogi követelést fogalmazott meg ellenem, misterint a videómban a 

"Kék nefelejcs hajlott a vállamra"

című nóta hallható!! Most komolyan! 

A követelést elutasítottam, pontosan "megtámadtam". Hajrá! Majd írok a blogomon a fejleményekről. Meglátjuk. Egyébként nem ez az első szabadtéri kulturális rendezvényen rögzített videóm, amelyet megtámadtak szerzői jogi követelésükkel, pontosabban az egyik zenei kiadónak a követelésével a tánc alatt szóló zene miatt. Most rakjam fel hang nélkül a táncot? Az eredmény valami olyasmi lesz, mint az Amadeus c. filmben a színdarab a császári betiltások után.

Miért is tilt le a Facebook?

Egy korábbi posztomat, az illuminati Twitter-oldaláról, és a Coca-Cola Company-féle követésről több helyen is megosztottam. Mások is megosztották, illetve csak akarták, több visszajelzést is kaptam, hogy a Facebook nem engedi megosztani. Ezek után megnéztem a Blogger-statisztikákat, és ennél a konkrét bejegyzésnél az átkattintási oldalaknál (ahonnan a látogató a cikkre érkezik) többször szerepelt a Facebook azon "figyelmeztető" oldala, amelyen meg kell erősíteni, hogy tényleg be akarok lépni az oldalra.

Majd ezek után egy üzenetben meg akartam osztani a linket.
Egy hibaüzenetben közölték, nem lehet:

Rendben, küldjünk nekik hibajelzést. 

De a hibajelentést sem volt hajlandó elküldeni, amíg szerepelt benne az, hogy

"Képblog.TK"

szerepelt benne. Ez az, ami miatt a posztot sem engedte megosztani. Miután ezt így töröltem, és "Képblog TK"-t használtam (pont nélkül), elküldte. Választ persze nem kaptam.

Éljen a Facebook. Éljen a sajtószabadság.

Brazil álom

Nézem a brazil-német meccset. A németek épp talán 4-0-ra állnak. Ekkor bejátszanak egy képet egy brazil kisfiúról, aki egy Coca-Colás poharat szorongatva éppen sír.
Persze, sokan kiteszik Facebookra, hogy a gyerek biztos, nem így akart híres lenni, ráadásul a képet sikeresen még az összefoglalóba is bevágták (legalább is nálunk), mindenesetre ez a rövid jelenet jól szimbolizálja a brazilok VB-álmát, a kétarcú országot, ahol sokaknak enni sem jut, már a világbajnokság előtt egy hónappal tüntetések voltak a FIFA, és a költséges rendezés ellen. A brazil kisfiú sír, bele a kólás pohárba, ami nekem valahol egy pillanatra az egész nyugati világot szimbolizálja, amit a VB ígért a braziloknak. Csillogás, rivaldafény, Krőzus szponzorok, sztár focisták. De Brazília nem nyert a VB-vel, sőt vesztett. Anyagilag is, presztízs tekintetben is, és most a meccsen is. Az olimpia rájuk bízásán már vonakodnak „a nagyok”, és már szóltak az USA-nak, mint a Jolly Joker nagybácsinak,  hogy lehet, hogy nekik kell majd megrendezniük.

Az álom szertefoszlott.

Szegény kisfiú. Remélem azért ki tudja még dobni a poharat egy kukába mielőtt felgyújtják.

Tarnay Kristóf Ábel, 2014. 07. 09.

Illúzióink

Elmúlt ez a tanév is. Tudom, kicsit fázis késéssel írom ezen sorokat, de a bizonyítványt is késve kaptuk meg. Szóval kiszabadultunk, megkaptuk a bizonyítványt. A bizonyítványt, amelyen lehet sírni, lehet nevetni, és szokás magyarázni. Egy számsor. Egy illúzió. Illúzió a kettes, hiszen az vagy majdnem egyes, vagy szinte közepes. Illúzió a négyes, illúzió a hármas, mind az, hiszen nem tudjuk, hogy merről közelíti, erős, vagy éppen hogy csak.
Mint a régi viccben, miszerint oké, hogy a bácsi a negyvenet közelíti, csak az a kérdés, hogy alulról, vagy felülről.
Az öt jegy értékelésre nem csak vajmi kevés, de egyfajta kasztrendszert alakít ki.
De a legnagyobb illúzió az ötös. A tudás ötöse. Az illúzió, hogy aki ötöst kap, az okos, az zseni. Az kérem, tanult, és ő rendes, szorgalmas gyerek, akire büszke lehet az egész családfa, meg az óvó néni, a postás bácsiig bezárólag. És ő elkönyveli magának, hogy ő bizony mindenkinél, de tényleg mindenkinél okosabb.
Illúzió. Nem tudom, cikkemben hanyadjára írom le ezen bűvös szót, de az.
Lehet, hogy lepuskázta. Lehet, hogy csak bemagolta, és nem is ért belőle semmit, és az is lehet, és szokott is lenni, hogy egy hét múlva már semmire nem emlékszik belőle. Nem is érdekli, hiszen a dolgozatot letudtuk, a tanító bácsi mosolygott, és a szülők is elégedettek.
Csak nehogy ráébredjenek, és elmúljon a boldog tudatlanság állapota.
„Egy illúzió volt mindenem, / mondd, mért fordítottad ellenem...” - hangzik a Bikini együttes zenéje.
Nehéz a dolga.

Tarnay Kristóf Ábel, 2014. 07. 09.