Kulcs

​Eurót váltok. Nem azért, mert jobban megbízom a külföldi gazdaságban, mint a magyarban, de szükségem van rá. Még örültem is, mert találtam egy helyet a belvárosban, ahol valamivel 300 forint alatt jegyezték a természetesen szokás szerint magasabb eladási árat. Elhatároztam, hogy délután jövök, váltok. Ott is vagyok valamikor 5 körül, kicsit később, mint terveztem. És ekkor döbbenek rá: a táblát azóta bizony lecserélték, és már 303 valamennyiért adnak el. Kicsit magamban és félhangosan dörögtem, miért is olyan a gazdaság, amilyen. Ott fönt a tőzsdén az öltönyös urak, akik nagyban játszanak, nagyon hektikusan, most kitoltak velem. Bent rákérdezek, hogy délelőtt óta ment-e föl az árfolyam ennyit. Az eladó közölte, azt tudja, hogy fölment, azt nem, higy mennyit. Én tudom, ez talán csak olyan költői kérdés volt. Ekkor pillantom meg a két ablak közti árfolyamtáblát. Egy műanyag lap védi, az pedig kulcsra van zárva, nehogy valaki belepiszkáljon, abba, amibe csak az elit döntései szoktak. Csakhogy a kulcs benne van a zárban. Ez így tényleg egyszerűbb - gondolkozom - ha úgyis annyit cserélik az árfolyamjelző cédulákat, már a kulcsot sem kell kivenni. Ha ilyen ütemben teljesít jobban a magyar gazdaság, élén nemzeti megmentőnkkel, Matolcsy Györggyel, akkor néhány év múlva már tábla se lesz, csak egy felirat: Az aktuális árfolyamról kérdezze kollégánkat, mire kinyomtatjuk, már nem lesz aktuális.