Még pár hónapja a családommal voltunk egy egyébként nagyon jó szegedi étteremben, ahol nem is tudom, hogy szerencsémre, vagy pechemre, a már-már az éttermek kötelező kellékének számító LCD TV-n a Disney Csatorna ment.
Itt pedig az egyik tinisorozat ment, az a fajta, amelyik iszonyú sikernek örvend, no meg annyi pénznek, aminek a töredékének egy egész város örülhetne. Lévén, hogy emellett még holmi mentsvárként a Rádió 88 is szólt, a tévé hang nélkül ment. Ez egyértelműen a szerencsém volt, hiszen így valószínűleg Selena Gomez, Justin Bieber, vagy ki tudja melyik "sztár" (inkább csak celeb) éneklésnek gúnyolt, az X-Faktor kiesőit is sokszor megszégyenítő repedtfazék-nyekergésétől kímélte meg dobhártyámat, és idegrendszeremet. Na, de hamar rájöttem, hogy az alulmúlhatatlan Disney-style így is üt, nem kell ahhoz hang!
A mese ismét egy iskolában játszódott, ahol persze senki nem normális, állandóan szünet van, és hangzavar. Azt azonban biztos nem fogom elfeledni, amikor Selena kisasszony valami hihetetlen idétlen tündér jellegű, talán kínai turiból lopott jelmezben, csillagos varászpálcával a kezében ugrált,mint egy gumilabda.
Mostanában sokszor fölvetödött, hogy a Disney illuminátus, továbbá hogy a logójában az ördög számától a szabadkőművesek piramisáig mkndenféle földi rossz megtalálható. No, de kérdem én, a Disney-vel kapcsolatban csodálkozunk még bármin is?
